Idő
(múlt - jelen - jövő)

Ma (2012-07-14) hallottam a rádióban a következő mondatot:

"A jövő elkezdődött"

Persze nem először hallottam ezt és bizonyára nem is utoljára, de most úgy döntöttem ideje kicsit foglalkoznom az idővel.
Maga az idő címszó már régóta létezik lexikonomban és az idő mérésével is foglalkoztam már elég részletesen, de most egy kicsit másképp szeretném az időt körüljárni.

Egyre pontosabban mérjük, egyre többet tudunk róla, mégis számtalan téves elképzelés ragadt meg bennünk az időről.

Nézzük először is azt a bizonyos mondatot.
A következő milliomod (milliárdod ...) másodperc már a jövő egészen biztosan. Az előző milliomod (milliárdod ...) másodperc pedig már a múlt. Ami a kettő között van az a jelen. A jelen egy végtelenül kicsi pillanat az időben.

A jövő mindig a következő pillanatban kezdődik, aztán egy pillanat alatt jelen, majd múlt lesz belőle.

A múltat (mármint a létező világunk múltját) egészen az ősrobbanásig követhetjük vissza. Az idő és az általunk ismert világ kb. 13,7 milliárd évvel ezelőtt kezdődött. Azelőtt sem az Univerzum, sem az idő nem létezett.

Az idő elválasztja az egymás utáni eseményeket az egyszerre zajló eseményektől. A három térbeli dimenziót kiegészítő negyedik dimenzió. Vagy mondhatjuk azt is, hogy a téridő negyedik dimenziója.

Az általános relativitáselmélet óta azt is tudjuk, hogy az idő nem abszolút, mint ahogy sokan még mindig hiszik, hanem sok tényezőtől függ a múlása.
Ha két iker közül az egyik a tengerparton él, a másik egy magas hegyen, akkor a tengerparton élő egy nagyon kicsit gyorsabban öregszik, mert az idő nagy tömeg közelében gyorsabban telik.
Ha az egyik ikerpár elmenne egy nagyon gyors (mondjuk a fény sebességének 10 %-ával haladó) űrhajóval, és egy idő múlva visszajönne, akkor már sokkal szembetűnőbb lenne a különbség.

Az általános relativitáselmélet szerint nem létezik abszolút idő, mindannyiunknak saját belső időmércénk van, amely függ a tartózkodási helyünktől és a mozgásunktól.
A tér és az idő dinamikus mennyiségekké váltak: egy test elmozdulása, egy erő hatása megváltoztatja a téridő görbületét - és megfordítva, a téridő szerkezete befolyásolja a testek mozgását és az erők hatását.
A tér és az idő nem csak nem csupán befolyásolja az eseményeket: őket is befolyásolja minden, ami a Világegyetemben történik.
Ahogy nem beszélhetünk a Világegyetem eseményeiről a térre és időre utalás nélkül, ugyanúgy értelmetlen volna az általános relativitáselmélet szerint, ha a térről és időről beszélnénk a Világegyetem határain kívül.

Az idő jellemző tulajdonsága még az is, hogy csak egy irányban halad.
Nagyon sok filmben láthattunk időutazást, a valóságban azonban a termodinamika második főtétele tiltja az idő visszafelé folyását. E tétel szerint a zárt rendszerek rendezetlensége, vagyis az entrópiája az idő múltával nő. (Ez olyan mint egy Murphy törvény: a magukra hagyott dolgok egyre rosszabbul mennek.)

A gyakorlatban is tapasztalhatunk példákat az idő "egyirányúságára". Ha egy pohár leesik és összetörik, azt nem lehet visszafelé "lejátszani" csak a filmeken.
Még egy példát szokták említeni. Ha egy pohár vízbe egy jégkockát teszünk, az elolvad. Ezt semmilyen módon nem lehet "visszacsinálni". Ha megpróbáljuk lehűteni a vizet, akkor az egész megfagy, de nem ismerünk olyan műveletet, amivel visszaállítható a kezdeti állapot. (Tehetünk persze egy másik jégkockát bele, de az nem megoldás.)

Hawking Az idő rövid története című könyvében (amiből ennek a címszónak több részét kölcsönöztem) azt írja:
Az időnek legalább háromféle irányítottsága van, azaz háromféle szempont is megszabhatja irányát.
Legelőször is ott a termodinamikai irány, amely mentén a rendezetlenség, vagyis az entrópia nő.
A második a pszichológiai irány. Ez arrafelé mutat, amerre az érzékein szerint halad az idő, ebben az irányban a múltra emlékezünk és nem a jövőre.
A harmadik pedig a kozmológiai irány. Ez az az irány amelyben a Világegyetem tágul, nem pedig zsugorodik.

Szóval jelenleg úgy tudjuk, hogy az idő nem mindenütt egyformán folyik, de mindenütt egyirányban...

Felhasznált irodalom