Mosástörténet - a mosás fizikája és kémiája
A mosás valószínűleg egyidős a textíliák ruházati alkalmazásával.
Bizonyára sosem dobták csak úgy ki az elszennyeződött ruhát, hanem megpróbálták
kitisztítani. Az évezredek során sokat változott a tisztítás módszere, változtak
a felhasznált anyagok (mosószerek) és a felhasznált eszközök egyaránt.
Ebben az összeállításban - szokásom szerint - a mosás fizikai
és kémiai háttérét
szeretném elsősorban bemutatni, illetve annak "megnyilvánulását" a
mosás története során.
A levegőben
és az egész környezetünkben állandóan találhatók különböző szennyeződések, még
a legtisztábbnak tűnő helyen is. Porszemcsék, folyadékcseppecskék
állandóan jelen vannak. A ruhaanyagok nagyon nagy felületűek, emiatt nagyon
jó adszorbensek.
A testünkről az izzadság
és az állandóan hámló bőr miatt sokféle anyag (pl. zsírok,
fehérjék, vizes
oldatok) kerülnek a
ruhákra. Ezek ráadásul jól megkötik a levegőben
és más helyeken lévő porszemcséket is.
Az "eredményt" mindenki jól ismeri. Nagyon hamar el tudnak piszkolódni
a ruhadarabok.
A gyerekek különösen jó hatásfokkal képesek pillanatok alatt "mosásra
alkalmassá" tenni bármilyen ruhájukat.
Ahhoz, hogy az említett szennyeződések eltávolíthatók legyenek a később részletezett
"kémiai megoldások" mellett elsősorban a víz minél nagyobb sebességű
áramoltatása szükséges a textilszálak között. Az áramló víz magával ragadja
a megtapadt szemcsék egy részét.
Később már használtak különböző edényeket, eszközöket
és meleg vizet is.
|
|
Persze azt már Móricz Zsigmond előtt is tudták, hogy "az olajos szennyet a víz nem viszi ki". A szennyeződések egy része azonban egyszerű vízáramoltatással is eltávolítható. (Ezen alapszik a "csoda" mosógolyók hatásmechanizmusa. Az automata mosógépbe rakott ruhákból - golyóval vagy anélkül - a forgatás, a víz áramoltatgatás során, a szennyeződések jelentős része eltávolítható. A "makacs foltok" persze benne maradnak.)
Az első mosógép állítólag 1691-ben Angliában jelent meg, de ez nem igazán
háztartási mosási célokat szolgált és persze nem is terjedt el.
Jakob Christian Shäffer már 250 éve foglalkozott a mosás könnyítésével. Ő is
már egy dán mosóalkalmatosságot fejlesztett tovább.
Egy forgódobos szerkezet 1858-ban jelent meg, ami kézi hajtással működtetett
egy belső sulykolót.
A jelenlegi forgódobos mosógépek, szintén kézzel hajtott elődje 1872-ben jelent
meg.
A 20. század elején még mindig kézzel hajtott mosószerkezetek jelennek meg.
Az első automata elöltöltős gépek az 1950-es években jelennek meg.
Egyes adatok szerint már a XIX. század második felében megjelentek a mosógépek
első típusai, de csak az ipari forradalom során váltak háztartási gépekké. Általánosan
csak a XX. század közepétől terjedtek el.
Először a keverőtárcsás/forgótárcsás mosógépek
jelentek meg egy villanymotorral
forgatott tárcsával. Ez felkavarta a vizet
és tulajdonképpen ugyanazt csinálta, mint amit a patakban püföléssel végeztek.
Csak nem volt olyan fárasztó a mosás vele.
|
|
|
|
A víz és a ruha egymáshoz viszonyítva kell, hogy mozogjon, így a tehetetlenség kirázza a textilszálak közül a szennyezést. (Ez a mosás fizikájának lényege.)
A mosás
fizikájához kapcsolhatjuk
még a víz eltávolítását
is.
Ezt is kézzel végezték régen "kicsavarták" a ruhát, ami eléggé igénybe
vette a textilszálakat.
A centrifuga hatékonyabban
és kíméletesebben, centrifugális
erővel távolítja el a vizet.
A képen egy "önálló" centrifuga látható.
Az automata mosógépeknél maga a mosódob képes nagyobb fordulatszámmal
forogni a centrifuga üzemmódban és közben a szivattyú kinyomja a ruhából kikerülő
vizet.
Az egész "ruhakezelési folyamat" részeként megemlíthető még a vasalás
is. Annak a fizikai és kémiai hátterével már foglalkoztam egy külön címszóban.
A zsírszerű
szennyeződések eltávolításához már "komolyabb vegyi anyagok"
is szükségesek. Az első nem teljesen szappan
alapú mosószer
szappanport,
nátrium-perborátot (NaBO3) és nátrium-szilikátot (Na2SiO3) tartalmazott.
Ennek a két anyagnak a nevéből lett a Persil márkanév. |
|
Szóval a jelenlegi automata mosógépekben a mosás hatásmechanizmusa
a következő:
- A ruhát megnedvesíti és egy kicsit lötyögteti a vízben. Ekkor a durva, szemcsés
szennyeződések elkülönülnek. (Ha jó koszos "munkásruhát" mosunk, az
első kiáramló víz emiatt meglehetősen mocskos.)
- A mosószert hozzáadja
a megfelelő hőmérsékletű
vízhez (a korszerűbb mosószerek
enzimjei, már alacsony
hőfokon is működnek
az energiatakarékosság
érdekében).
Ebben a mosószeres oldatban lötyögteti a ruhát egy ideig. Ez alatt az "intelligens"
enzimek végzik a dolgukat és felzabálják a "szakterületük szerinti"
szennyeződéseket.
Ezt a löttyöt is leszivattyúzza a gép egy idő múlva.
- Ezt követi egy vizes öblítés, amiben a gép megint lötyögteti a ruhát egy ideig.
Így a mosószer nagy része eltűnik a ruhából. (Nem lenne jó, ha enzimek maradnának
benne.)
- A következő öblítővíz mennyiségbe már beleoldja a gép az öblítőket is.
Az öblítő a közhiedelemmel ellentétben nem (elsősorban) illatosítást szolgál.
Ez is tartalmaz - az illatosítók mellett - bizonyos felületaktív anyagokat,
antisztatizáló (a statikus töltődést csökkentő) anyagokat. Megkönnyíti a vasalást.
(Persze a választott programtól függően eltérhetnek a lépések, de az alapelv
ez.)