Mosástörténet - a mosás fizikája és kémiája

A mosás valószínűleg egyidős a textíliák ruházati alkalmazásával.
Bizonyára sosem dobták csak úgy ki az elszennyeződött ruhát, hanem megpróbálták kitisztítani. Az évezredek során sokat változott a tisztítás módszere, változtak a felhasznált anyagok (mosószerek) és a felhasznált eszközök egyaránt.
Ebben az összeállításban - szokásom szerint - a mosás fizikai és kémiai háttérét szeretném elsősorban bemutatni, illetve annak "megnyilvánulását" a mosás története során.

 


Miért kell mosni?, Mosásfizika, Mosáskémia, Összhatás

 

Miért kell mosni?

A levegőben és az egész környezetünkben állandóan találhatók különböző szennyeződések, még a legtisztábbnak tűnő helyen is. Porszemcsék, folyadékcseppecskék állandóan jelen vannak. A ruhaanyagok nagyon nagy felületűek, emiatt nagyon jó adszorbensek.
A testünkről az izzadság és az állandóan hámló bőr miatt sokféle anyag (pl. zsírok, fehérjék, vizes oldatok) kerülnek a ruhákra. Ezek ráadásul jól megkötik a levegőben és más helyeken lévő porszemcséket is.
Az "eredményt" mindenki jól ismeri. Nagyon hamar el tudnak piszkolódni a ruhadarabok.
A gyerekek különösen jó hatásfokkal képesek pillanatok alatt "mosásra alkalmassá" tenni bármilyen ruhájukat.

 

Mosásfizika

Ahhoz, hogy az említett szennyeződések eltávolíthatók legyenek a később részletezett "kémiai megoldások" mellett elsősorban a víz minél nagyobb sebességű áramoltatása szükséges a textilszálak között. Az áramló víz magával ragadja a megtapadt szemcsék egy részét.

Régen a különböző vízfolyásokban mosták a ruhákat. Ütögetéssel, nyomkodással fokozták a víz áramlását.
Később már használtak különböző edényeket, eszközöket és meleg vizet is.

Persze azt már Móricz Zsigmond előtt is tudták, hogy "az olajos szennyet a víz nem viszi ki". A szennyeződések egy része azonban egyszerű vízáramoltatással is eltávolítható. (Ezen alapszik a "csoda" mosógolyók hatásmechanizmusa. Az automata mosógépbe rakott ruhákból - golyóval vagy anélkül - a forgatás, a víz áramoltatgatás során, a szennyeződések jelentős része eltávolítható. A "makacs foltok" persze benne maradnak.)

Az első mosógép állítólag 1691-ben Angliában jelent meg, de ez nem igazán háztartási mosási célokat szolgált és persze nem is terjedt el.
Jakob Christian Shäffer már 250 éve foglalkozott a mosás könnyítésével. Ő is már egy dán mosóalkalmatosságot fejlesztett tovább.
Egy forgódobos szerkezet 1858-ban jelent meg, ami kézi hajtással működtetett egy belső sulykolót.
A jelenlegi forgódobos mosógépek, szintén kézzel hajtott elődje 1872-ben jelent meg.
A 20. század elején még mindig kézzel hajtott mosószerkezetek jelennek meg.
Az első automata elöltöltős gépek az 1950-es években jelennek meg.
Egyes adatok szerint már a XIX. század második felében megjelentek a mosógépek első típusai, de csak az ipari forradalom során váltak háztartási gépekké. Általánosan csak a XX. század közepétől terjedtek el.

Először a keverőtárcsás/forgótárcsás mosógépek jelentek meg egy villanymotorral forgatott tárcsával. Ez felkavarta a vizet és tulajdonképpen ugyanazt csinálta, mint amit a patakban püföléssel végeztek. Csak nem volt olyan fárasztó a mosás vele.
A később megjelenő forgódobos, automata mosógépek kíméletesebben lötykölik a ruhát a vízben, de a fizikai hatásmechanizmus ugyanaz.

A víz és a ruha egymáshoz viszonyítva kell, hogy mozogjon, így a tehetetlenség kirázza a textilszálak közül a szennyezést. (Ez a mosás fizikájának lényege.)

A mosás fizikájához kapcsolhatjuk még a víz eltávolítását is.
Ezt is kézzel végezték régen "kicsavarták" a ruhát, ami eléggé igénybe vette a textilszálakat.
A centrifuga hatékonyabban és kíméletesebben, centrifugális erővel távolítja el a vizet.
A képen egy "önálló" centrifuga látható.
Az automata mosógépeknél maga a mosódob képes nagyobb fordulatszámmal forogni a centrifuga üzemmódban és közben a szivattyú kinyomja a ruhából kikerülő vizet.

Az egész "ruhakezelési folyamat" részeként megemlíthető még a vasalás is. Annak a fizikai és kémiai hátterével már foglalkoztam egy külön címszóban.

 

Mosáskémia

A zsírszerű szennyeződések eltávolításához már "komolyabb vegyi anyagok" is szükségesek.
Ilyen tenzidek előfordulnak a természetben is. Indiában például régóta használták a szappanfű termését összetörve mosószerként.
A szappan volt talán az első mesterségesen előállított mosószer. A rómaiak kecskezsírból és hamuból (illetve a benne található hamuzsírból) állítottak elő.
Nagyon sokáig házi készítésű szappant használtak, ami újra divatos, mint "természetes biotermék". Nálunk főleg disznóvágások idején készült. A műveletek végeztével, a fogyasztásra alkalmatlan zsíros maradékot nyakonöntötték lúgkővel. Aztán némi főzés után "kisózták" belőle a szappant. Vagyis beletettek egy csomó t, ettől a belekerült sok nátriumion miatt a rosszul oldódó szappan kivált és feljött a lötty tetejére.

Az első nem teljesen szappan alapú mosószer szappanport, nátrium-perborátot (NaBO3) és nátrium-szilikátot (Na2SiO3) tartalmazott. Ennek a két anyagnak a nevéből lett a Persil márkanév.
Később megjelentek másfajta tenzidek (anionos, kationos, nem ionos, amfoter) is a mosásban és lassan kialakultak a jelenleg használatos gépi mosószerek.
Ezekben már nem tanácsos kézzel pancsolni, mert egyrészt eléggé lúgosak, másrészt zsír-, fehérje-, és keményítőbontó enzimeket tartalmaznak. (Ezeknek a megfelelő működését segíti a lúgos pH). Ezen kívül vannak bennük tenzidek, vízlágyítók, optikai fehérítők és egyéb adalékok is.

Összhatás

Szóval a jelenlegi automata mosógépekben a mosás hatásmechanizmusa a következő:
- A ruhát megnedvesíti és egy kicsit lötyögteti a vízben. Ekkor a durva, szemcsés szennyeződések elkülönülnek. (Ha jó koszos "munkásruhát" mosunk, az első kiáramló víz emiatt meglehetősen mocskos.)
- A mosószert hozzáadja a megfelelő hőmérsékletű vízhez (a korszerűbb mosószerek enzimjei, már alacsony hőfokon is működnek az energiatakarékosság érdekében).
Ebben a mosószeres oldatban lötyögteti a ruhát egy ideig. Ez alatt az "intelligens" enzimek végzik a dolgukat és felzabálják a "szakterületük szerinti" szennyeződéseket.
Ezt a löttyöt is leszivattyúzza a gép egy idő múlva.
- Ezt követi egy vizes öblítés, amiben a gép megint lötyögteti a ruhát egy ideig. Így a mosószer nagy része eltűnik a ruhából. (Nem lenne jó, ha enzimek maradnának benne.)
- A következő öblítővíz mennyiségbe már beleoldja a gép az öblítőket is.
Az öblítő a közhiedelemmel ellentétben nem (elsősorban) illatosítást szolgál. Ez is tartalmaz - az illatosítók mellett - bizonyos felületaktív anyagokat, antisztatizáló (a statikus töltődést csökkentő) anyagokat. Megkönnyíti a vasalást.
(Persze a választott programtól függően eltérhetnek a lépések, de az alapelv ez.)


Felhasznált irodalom