A vasalás fizikája és kémiája

A textilt alkotó rostok mindegyike sok egymás mellett futó, gyengén összekapcsolódó, hosszú molekulákból áll. Ha ezek a kötések felbomlanak, és máshol alakulnak ki újra, a molekulák (és a rostok) arra kényszeríthetők, hogy kiegyenesedjenek.

Nézzük például, mi történik a pamuting vasalásakor.
A pamutot cellulózmolekulák alkotják. A cellulózmolekulákból hidroxilcsoportok "állnak ki", és hidrogénkötéssel kapcsolódnak a szomszédos cellulózmolekulákhoz. Ezek a kötések elegendő hővel és egy kis vízzel felszakíthatók. Aki már vasalt ilyen inget, tudja, milyen nehéz eltüntetni a gyűrődéseket, ha az anyag száraz vagy a vasaló nem elég meleg. A vasaló eltávolításakor a kötések újraképződnek, és az ing olyan alakú marad, amilyenre préseltük.

Más anyagok is hasonlóan viselkednek vasaláskor, bár a szomszédos, hosszú molekulák közötti kötések különbözhetnek a pamut hidrogénkötéseitől.

A gyapjúban például kovalens térhálósító kötések is vannak. Ezeknek köszönhető a tartós redőzés, rakás, amelyet vegyszerekkel tüntetnek el vagy alakítanak ki újra.

A poliamidok (nylon), a poliészterek és az acetátok hőre érzékenyek, és hővel formázhatók.

Felhasznált irodalom