A textilt alkotó rostok mindegyike sok egymás mellett futó, gyengén összekapcsolódó, hosszú molekulákból áll. Ha ezek a kötések felbomlanak, és máshol alakulnak ki újra, a molekulák (és a rostok) arra kényszeríthetők, hogy kiegyenesedjenek.
Nézzük például, mi történik a pamuting vasalásakor.
A pamutot cellulózmolekulák
alkotják. A cellulózmolekulákból
hidroxilcsoportok
"állnak ki", és hidrogénkötéssel
kapcsolódnak a szomszédos cellulózmolekulákhoz.
Ezek a kötések elegendő hővel és egy kis vízzel
felszakíthatók. Aki már vasalt ilyen inget, tudja, milyen nehéz eltüntetni
a gyűrődéseket, ha az anyag száraz vagy a vasaló nem elég meleg. A vasaló eltávolításakor
a kötések újraképződnek,
és az ing olyan alakú marad, amilyenre préseltük.
Más anyagok is hasonlóan viselkednek vasaláskor, bár a szomszédos, hosszú molekulák közötti kötések különbözhetnek a pamut hidrogénkötéseitől.
A gyapjúban például kovalens térhálósító kötések is vannak. Ezeknek köszönhető a tartós redőzés, rakás, amelyet vegyszerekkel tüntetnek el vagy alakítanak ki újra.
A poliamidok (nylon), a poliészterek és az acetátok hőre érzékenyek, és hővel
formázhatók.