vasveszteség
(hiszterézisveszteség, örvényáramveszteség, maradékveszteség, fajlagos veszteség)
Ferromágneses anyagban, annak váltakozó átmágnesezése következtében keletkező energiaveszteség.
Több részből áll:
- hiszterézisveszteség,
amely a frekvenciával
arányos, és annál nagyobb, minél nagyobb a hiszterézisgörbe
területe és a maximális mágneses
indukció.
- örvényáramveszteség
amely a frekvencia
négyzetével arányos és annál nagyobb, minél kisebb az anyag fajlagos
ellenállása és minél nagyobb a maximális mágneses
indukció. (Ferriteknél a többi veszteséghez viszonyítva elhanyagolható.)
- maradékveszteség amely a frekvenciával
olyan összefüggésben van, hogy csak diagrammal ábrázolható vagy meghatározott
frekvenciákra adható
meg.
Az erősáramú gyakorlatban
a vasveszteséget a maximális mágneses
indukció közlése mellett tömegegységre adják meg.
A V10=1,5 W/kg érték például azt jelenti, hogy a fajlagos veszteség
10 000 Gauss-indukció mellett kg-onként 1,5 W.
A lemezelt vasmag,
illetve az úgynevezett porvasmagok
csökkentik a vasveszteséget.