etanoil-klorid
(acetil-klorid)

C₂H₃OCl; CH₃COCl

Acil-halogenid vegyület.

Előállítása
Ecetsavból halogénező szerrel pl. foszfor(III)-kloriddal, foszfor(V)-kloriddal.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Színtelen, csípős szagú folyadék.
Sűrűsége 1,1 g/m³
Olvadáspontja -112°C
Forráspontja 51,9°C
Lobbanáspontja 5°C (zárt téri).
Öngyulladási hőmérséklete 390°C
Gőze levegővel keveredve robbanó elegyet képez.
Vízzel reakcióba lép, elbomlik. A hidrolízis során sósav és ecetsav keletkezik.
A levegő nedvességétől is elbomlik.
Levegőn füstölög.
Reakcióképes vegyület.
Alkoholokkal, savakkal, bázisokkal, dimetilszulfoxidddal, bizonyos fémekkel és sok más
vegyülettel is reakcióba lép.
Sok fémet megtámad víz jelenlétében.
Hevítéskor bomlik.
Bomlásakor vagy égésekor mérgező és maró hatású anyagok (hidrogén-klorid, foszgén) keletkezik.

Felhasználás
Acilezőszerként, vagyis etanoilcsoport bevitelére olyan szerves vegyületekbe, melyek -OH, -NH₂ és -SH csoportokat tartalmaznak.
Gyógyszerek (például aszpirin) előállítására.
Ecetsav-anhidrid előállítására.
Szerves szintéziseknél.

Biológia
Gőze irritálja a szemet és a légzőrendszert.
Lenyelve maró hatású.
Gőze belégzése tüdővizenyőt, eszméletlenséget okozhat.
A bőrrel tartósan tartósan érintkezve bőrgyulladást válthat ki.

Felhasznált irodalom