grafén-oxid
(GO, redukált grafén-oxid, rGO)

Fél évszázaddal ezelőtt megjósolták az egytelen rétegből álló grafit-oxid létezését. Az utóbbi években nagy figyelmet kapott a grafén tömegtermelés potenciális kiindulóanyagaként.

Szerkezete még nem teljesen egyértelmű, bonyolult, nem sztöchiometrikus jellege miatt. Különböző oxigén speciesek és szénatomokhoz történő kötések vannak a grafénrétegben, például epoxi, hidroxil, karbonil, karboxilcsoportok.

A grafén-oxid (GO) grafit vagy szén nanorostok erős oxidálószerekkel történő kémiai oxidációjával előállított szénalapú nanoanyag.
Ez az anyag hamarabb ismert volt, mint maga a grafén. Úgy tekintették, mint a grafén legfontosabb lehetséges előanyagát. Az oxigén funkciós csoport jelenléte, a GO-ot termikus vagy kémiai eljárással redukálni kell a grafén létrehozásához. Ezek az eljárások azonban nem állítják vissza teljesen a grafén szerkezetét, néhány oxigéncsoport az alapsíkhoz kapcsolódva marad módosítva a grafén-oxid szerkezetét. Ezt az új anyagot redukált grafén-oxidként (rGO) említik és vezető elektródák, fénydiódák, fotovoltaikus cellák komponenseként használható.
További alkalmazása lehetséges, mint bioérzékelő, gyógyszerhatóanyag hordozó.
Mivel az oxigéncsoport kötődhet polimerekhez, nanorészecskékhez vagy más molekulákhoz különböző alkalmazások igényeihez igazodó új anyagok előállításához használható. Az oxigéncsoport vizes diszperz lehetőséget nyújt, ami fontos tulajdonság az orvosbiológiai alkalmazások esetén.

A grafén-oxid félvezető vagy szigetelő tulajdonságú is lehet az oxidáció fokától függően. Elektromos vezetési és optika tulajdonságai széles tartományban beállíthatók. Ezzel sok területen alkalmazhatóvá válik

Felhasznált irodalom