árapály
(dagály, apály, napi tengerjárás, szökődagály, vakár, legkisebb árapály, napi árapály egyenlőtlenség)

Egy égitestben valamely másik égitest tömegvonzása által keltett (mechanikai) feszültségek miatt fellépő alakváltozás. Köznapi értelemben a földi tengerek és óceánok vízszintjének szabályszerű emelkedése (dagály) és süllyedése (apály), amely mintegy 12,5 óránként ismétlődik (napi tengerjárás).
Különösen magas a dagályhullám a Csendes-óceán É-i részén (10-11 m), ÉK-Ausztrália partjánál (10 m), a Kaliforniai-öböl és Közép-Amerika Csendes-óceáni partjain (6-10 m).

Az árapályt a földfelszín különböző pontjain jelentkező eltérő tömegvonzás hozza létre, amely minden fajta vízben érezteti hatását. Az úgynevezett árapályerők okozója elsősorban a Hold és a Nap. A Nap árapályt keltő ereje csak kb. fele a Holdénak, mivel sokkal nagyobb távolságra van a Földtől.
Az árapály idő- és méretbeli különbségeinek oka a Nap, a Hold és más égitestek Földhöz viszonyított helyzete.

Szökődagály (szökőár) a Nap és a Hold együttállásakor jelentkezik.
Vakár a Nap és a Hold egymásra merőleges helyzetében történik, havonta kétszer fordul elő.

Az alábbi két ábra az árapály két lehetséges "szélsőértékét" (legnagyobb-legkisebb) mutatja.


A napi árapály egyenlőtlenség naponta kétszer ismétlődő dagály és apály, amely a 30. szélességi körök mentén fekvő területek vízjárásában jelentkezik.
A jelenség lényege, hogy a napi két dagályhullám közül az egyik a másikhoz képest igen alacsony, olykor nem is érzékelhető.
Oka pedig az, hogy a Hold pályasíkja az Egyenlítő síkjával 28,5°-os szöget zár be.
Ilyen egyenlőtlen árapálymozgás van a Földközi-tengeren, az Indiai-óceán nagy részén és az ausztráliai Carpentaria-öbölben.

Felhasznált irodalom