aszpirin
(acetil-szalicilsav, acetoxibenzoesav, kalmopyrin)

C₉H₈O₄, CH₃COOC₆H₄COOH

Történet
Éveken keresztül a fűzfa és más növények kérgét használták magas láz ellen. Ezeknek a szalicin, az aszpirin előanyaga, az aktív vegyülete.
Először Felix Hoffman német vegyész (1868-1946) állította elő, míg a gyógyászatba Heinrich Dreser német gyógyszerész (1860-1924) vezette be 1899-ben.
Nemrég fedezték föl, hogy a vérrögképződést is gátolja, ezért csökkenti a szívkoszorúér- és az agytrombózis előfordulását.

Az acetil-szalicilsav (aszpirin) molekulaképe balra golyó és pálcika jobbra térkitöltéses megjelenítésben.

Az ASPIRIN.pdb koordináta fájl térben megjeleníthető a https://sourceforge.net/projects/openrasmol/ címről letölthető molekulamegjelenítő programmal

Fizikai és kémiai tulajdonságai
Jellegzetes szagú, színtelen vagy fehér kristályok, vagy por.
Olvadáspont: 135°C
Forráspontja alatt elbomlik 140°C-on.
Vízben rosszul oldódik, (0,25 g/100 ml 15°C-on)

Előállítás
Szalicilsavból és acetil-kloridból.

Felhasználás
Széles körben használt gyógyszer, amely kisebb fájdalmak (fejfájás, menstruáció, neuralgia) és gyulladások esetén (a reumatikus betegségek gyakran javallott gyógyszere), valamint láz ellen hatékony.
Kalcium sója Kalmopyrin néven kerül forgalomba hazánkban.

Az aszpirin régi és új kiszerelésekben... .... és hazai változata a Kalmopyrin

Biológia
Az Aszpirin gyógyhatását annak köszönheti, hogy megakadályozza a prosztaglandinok, vagyis a testben található biológiailag aktív vegyianyagok szintézisét.
Mellékhatásként gyomorvérzést okozhat.

Felhasznált irodalom