Az atom szerkezetének valamilyen közelítő
képe, vagy elmélete. Az idők során jelentős fejlődésen ment keresztül. Ennek főbb állomásai:
- Az ókorban az atomot oszthatatlan, kis gömbként képzelték el.
- A XIX. szászad végén a kísérletekből (fényelektromos jelenség) arra következtettek, hogy az atom tovább osztható, és egyik eleme az elektron.
- Rutherford (1911) feltételezte, hogy az atom tömegének jelentős része egy nagyon kis térfogatban koncentrálódik (10-12 cm sugarú). Ez pozitív töltésű, míg az elektronok körülötte keringenek. A pozitív töltések száma megegyezik a negatív töltésekével.
- Bohr (1913) továbbfejlesztette Rutherford modelljét.
Szerinte az elektronok az atommag körül csak meghatározott, az adott elemre jellemző sugarú pályákon mozoghatnak.
A különböző pályákhoz meghatározott energiaértékek tartoznak, a belsőkhöz kisebb mint a külsőkhöz.
Az atom csak a megengedett pályák energiakülönbségeinek megfelelő energiájú sugárzást bocsáthat ki.
Ezáltal vált értelmezhetővé az atomszínkép.
- A jelenlegi ismereteink szerinti legpontosabb leírást a kvantummechanika adja. (Schrödinger, 1926)