barbiturátok
Barbitursavból
(C4H4N2O3) nyert, a központi idegrendszerre
nyugtató hatású gyógyszerek.
Először Szt. Barbara napján állították elő, 1863-ban - innen ered nevük.
A barbitált 1903-tól használták a gyógyászatban, a phenobarbitált 1912-től.
A barbitursav molekulaképe balra golyó és pálcika jobbra térkitöltéses megjelenítésben.
A Barbitu.pdb koordináta fájl térben megjeleníthető a https://sourceforge.net/projects/openrasmol/ címről letölthető molekulamegjelenítő programmal
Az idők
során több mint 50-féle barbiturátot alkalmaztak nyugtatóként, altatóként
és epilepszia ellen.
Ezekből a gyógyszerekből állandóan növelni kell a toleranciadózist,
vagyis egyre nagyobb adagokat kell beadni a betegnek, hogy hatásukat fenntartsák;
a dózisok így egyre
veszélyesebbé válnak, fennáll a mérgezés lehetősége; függőség is kialakulhat.
A nyugtató- és altatószerekben felváltották őket a biztonságosabb benzodiazepinek.
A klinikai alkalmazású speciális barbiturátok közé tartozik a fenobarbitál,
amelyet epilepszia kezelésére, és a metohexitán-nátrium, amelyet érzéstelenítésre
használnak.