barbiturátok

Barbitursavból (C4H4N2O3) nyert, a központi idegrendszerre nyugtató hatású gyógyszerek.
Először Szt. Barbara napján állították elő, 1863-ban - innen ered nevük.
A barbitált 1903-tól használták a gyógyászatban, a phenobarbitált 1912-től.

A barbitursav molekulaképe balra golyó és pálcika jobbra térkitöltéses megjelenítésben.

A Barbitu.pdb koordináta fájl térben megjeleníthető a https://sourceforge.net/projects/openrasmol/ címről letölthető molekulamegjelenítő programmal

Az idők során több mint 50-féle barbiturátot alkalmaztak nyugtatóként, altatóként és epilepszia ellen.
Ezekből a gyógyszerekből állandóan növelni kell a toleranciadózist, vagyis egyre nagyobb adagokat kell beadni a betegnek, hogy hatásukat fenntartsák; a dózisok így egyre veszélyesebbé válnak, fennáll a mérgezés lehetősége; függőség is kialakulhat.
A nyugtató- és altatószerekben felváltották őket a biztonságosabb benzodiazepinek.

A klinikai alkalmazású speciális barbiturátok közé tartozik a fenobarbitál, amelyet epilepszia kezelésére, és a metohexitán-nátrium, amelyet érzéstelenítésre használnak.

Felhasznált irodalom