borostyán
(succinit, napkő, borostyánkő olajak, borostyánkő lakk)

A borostyán(kő) (succinit, ásvány) a földtörténeti harmadkorból származó, kb. 60 millió éves üvegkeménységűre kövesedett fenyőgyanta.
A világ egyik legszebb és legérdekesebb képződménye - "napkő"-nek is nevezik.

Előfordulás
A borostyánkövet szolgáltató ősfenyő (Pinites succinifer) a mai Balti-Tenger helyén óriási kiterjedésű erdőket alkotott. Több ezer generációnyi fenyő megkövült gyantája feküdt a tengerfenéken.
Jelentős borostyánkő lelőhely még a Dominikai-Köztársaság, Közép-Amerika, Afrika és Görögország.
A legjobb borostyán lelőhelyek a barnaszén alatti földrétegekből kerülnek elő, akár teljesen szárazföldi területeken - a mai tengerektől távol is.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Megdörzsölve elektrosztatikusan feltöltődik, s már ettől kellemes illatot áraszt.
Meggyújtva világító lánggal ég és kellemes szagú.
280°C-nál megolvad.
Olajban főzve megpuhul és hajlítható.
Vízben oldhatatlan.
Nagyon nehezen oldódik forró alkoholban, éterben, éterikus olajokban.
Jól oldódik benzolban, kloroformban és kevés kámfort tartalmazó alkoholban.

Felhasználás
A szebb köveket (a legtisztábbakat) elsősorban ékszerkészítésre használják (baloldali kép). Az egy dekagramm fölötti, nagyobb szép darabok értéke körülbelül az ezüst értékével azonos, a fél kg fölöttiek ára pedig már az aranyéval vetekszik.
A kisebb, értéktelenebb darabokból borostyánkő olajak és borostyánkő lakkok (jobboldali kép) készülnek. (A világosabb lakkokat a festészetben, a sötétebbeket hegedű, lant és bútorok készítésénél használják.)

Felhasznált irodalom