csillagkép
(csillagtérkép)
Az égbolton
egymás közelében látszó, fényes csillagok
csoportjait az ókortól kezdve úgy tekintették hogy azok valami geometriai alakzatot,
képet alkotnak az éggömbön . A csillagképek
általában olyan csillagokból álló alakzatok,
amelyek egyes csillagai nagyon különböző
távolságra vannak a Naprendszertől.
Az ábrán a Nagy Medve csillagkép
nálunk Göncölszekérnek nevezett részéről
mutatja ezt be. (A rajzon a távolságok nem méretarányosak, de azt jól érzékelteti,
hogy az egyes csillagai eltérő távolságokban vannak.)
A különböző kultúrák mind a maguk elképzelései szerint ábrázolták a csillagképeket.
A csillagászok által ma használt rendszer az ókori Mezopotámiából származik,
és sok név ered a görög mitológiából. A 20. századig még a tudományos célra
készült csillagatlaszokat is a hagyományos mitológiai alakokkal illusztrálták.
A csillagképek határait kezdetben önkényesen rajzolt vonalakkal jelölték
ki. Ez nagy zűrzavart okozott, mígnem 1875-ben a csillagképek kb. feléről
egyezség született.
A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 1928-as határozatában 88 csillagképre
osztotta fel az éggömböt. Ezek teljesen
különböző alakúak és méretűek: a legnagyobb, a Hydra, hússzor nagyobb, mint
a legkisebb a Crux. Claudius Ptolemaiosz görög csillagász 48 csillagképet
sorolt föl Syntaxis című művében kb. Kr. u. 140-ben; az újabbakat többnyire
a 16-18. sz.-ban találták ki.
A legfényesebb csillagok arról a csillagképről
kapták nevüket, amelyben elhelyezkednek; a görög ábécét és a csillagkép
latin nevének birtokos esetét használják erre: így a Betelgeuse
(a Orionis) az Orion
csillagkép legfényesebb csillaga.
(A rajzon látható Göncölszekér kivétel,
ennek 7 csillagát elkezdték jobbról
(a szekértől a rúd felé) elnevezni: alfa, béta, gamma, delta, éta, zéta, epszlion.)
Manapság a legtöbb hivatásos csillagász is csak néhány csillagképet
tudna megmutatni, ha megkérdeznék. Az ég feltérképezésének ezt az ősi módját
felváltotta a numerikus koordináták használata, amelyet a számítógép
könnyen tud értelmezni.
Néhány csillagképről, illetve legfényesebb csillagaikról
kicsit részletesebb információ található az adott címszónál.
Ezek helyzete látható az alábbi csillagtérkép négy égtáj szerinti negyedén, ahogyan Budapest környékéről, szeptember közepén, az égbolton
láthatóak lennének. (Jó fényviszonyok esetén - vagyis jó sötét helyen.)
A fehér keretes név mutatja a lexikonomban megtalálható csillagképeket.
Ezek a Kislexikonból, a Csillagászat tartalomjegyzékéből, a keresőből és az alábbi linkekről elérhetők:
Androméda, Kassziopea, Göncölszekér (Nagy Medve), Kis Göncöl (Kis Medve), Orion (Kaszás), Oroszlán (Leo), Nagy Kutya (Canis Major), Ikrek, Bika (Taurus), Lyra (Lant)
Felhasznált irodalom
