A test
különböző részein elhelyezett elektródokkal
végzik, általálában a páciens fekvő helyzetében. Az első EKG-berendezések a
két kézen és a bal lábon, a korszerű EKG-k tíz ponton mérnek, ezek közül
hat a mellkason található (a képen). EKG (elektrokardiográfia)
(EKG-görbe)
A szív működését (a szívizmok összehúzódását) kísérő elektromos feszültségváltozások
mérésére alkalmas, noninvaziv vizsgálati eljárás.
A szívben lejátszódó elektromos folyamatok a test felszínén is érzékelhetők,
mivel az emberi test elektrolit oldatai jól vezetik.
A test
különböző részein elhelyezett elektródokkal
végzik, általálában a páciens fekvő helyzetében. Az első EKG-berendezések a
két kézen és a bal lábon, a korszerű EKG-k tíz ponton mérnek, ezek közül
hat a mellkason található (a képen).
A mérési
pontok közötti apró (mV-os nagyságrendű)
feszültségváltozásokat felerősítve
ábrázolják időben, ez a jól ismert EKG-görbe (a képen).
A különféle pontok összehasonlításával nemcsak az egyes zavarok állapíthatók
meg, hanem azok pontos elhelyezkedése is értékelhető.
Egy szabályos
EKG-görbén hat csúcsot lehet megkülönböztetni.
Az egyes csúcsok bizonyos eseményeknek felelnek meg a szívben:
P - ingerület a szinusz csomóban
Q - az ingerület kezdete a kamrákban apró negatív csúcs (gyakran nem
is látható, ha nagyon megnövekszik, az infarktust jelezhet)
R - a legnagyobb csúcs a kamrákon végigterjedő ingerületet mutatja meg
S - ez a negatív csúcs a kamrán végigfutó ingerület végét jelzi
T - a kamra repolarizációját mutatja meg
U - a normális görbén nem vagy csak alig látható csúcs (kóros állapotokban,
pl. káliumhiány esetén látványosan jelenik meg)