felhő
(kondenzációs magvak, felhőelem, csapadékelem, kondenzcsík)

A légkörben lebegő apró vízcseppek vagy jégkristályok halmaza.
Felhő akkor keletkezik, amikor a levegő telítetté válik és a vízgőz por-, füst- vagy sószemcsék köré csapódik ki.

A képen néhány jellemző felhőtípus látható

A felhőképződés elve megegyezik a ködképződéssel, miszerint a levegő harmatpontig hűl, telített lesz, majd ha a lehűlés tovább folytatódik, a fölösleges nedvességtartalom kicsapódik.
Ehhez a kicsapódáshoz azonban a gyakorlatban úgynevezett kondenzációs magvakra van szükség, ezekre csapódik ki a felesleges nedvesség. A kondenzációs magvak kis lebegő szilárd por-, füst- vagy sószemcsék esetleg apró folyadékrészecskék.

A köd és felhőképződés különbsége, hogy míg a köd a talaj közelében keletkezik, a felhőképződésnél a levegő a magasban hűl le. A hűlésnek több oka is lehet:

  • két különböző hőmérsékletű és nedvességtartalmú levegő keveredése,
  • sűrűségkülönbség miatt létrejövő termikus feláramlás,
  • levegő kényszerpályán történő feláramlása.

    • Amikor a levegő telített lesz, megkezdődik a víz kicsapódása, az elsőként keletkező nagyon apró cseppeket felhőelemnek hívjuk. Ezek a kis felhőelemek további növekedésnek indulnak. A növekedés történhet további vízgőzmolekulák kicsapódásával illetve ütközések révén, örvényes befogással. Bizonyos méretet elérve nevezzük őket csapadékelemeknek. Amikor ezek a részecskék már túl súlyosak, nem tudnak tovább lebegni a felhőben, akkor csapadékként lehullanak. Előfordulhat azonban, hogy a cseppek esés közben elpárolognak, nem érik el a talajt.

    A felhők osztályozása

    Az igény, hogy a felhőket valamilyen szempontok szerint csoportosítsák már a XVIII. században felmerült.
    A felhőosztályozás lényege, hogy egyes csoportokat felállítva az időjárás alakulásának követése könnyebbé válik. A felhőképződés módja ugyanis meghatározza a felhő jellemző szerkezetét és a belőle hullható csapadékjellegét is.

    A felhőket a következőképpen osztályozhatjuk alakjuk és felépítésük alapján:

    1. Réteges szerkezetű felhő (stratus)

    2. Gomolyos szerkezetű felhők

    3. Réteges gomolyfelhők

    A Meteorológiai Világszervezet (WMO) hivatalos osztályozása a magasság és forma szerint tesz különbséget a felhőosztályok között.

    Latin név és rövidítése

    Magyar név

    Szint

    Cirrus Ci pehelyfelhő magas 
    Cirrostratus Cs fátyolfelhő magas 
    Cirrocumulus Cc bárányfelhő  magas
    Altostratus As lepelfelhő  középmagas 
    Altocumulus Ac párnafelhő középmagas 
    Stratocumulus Sc gomolyos rétegfelhő  alacsony 
    Stratus St rétegfelhő  alacsony 
    Cumulus Cu gomolyfelhő  alacsony 
    Nimbostratus Ns esőrétegfelhő  több szintet átfog 
    Cumulonimbus Cb zivatarfelhő  több szintet átfog

    Magasság szerinti osztályozás (zárójelben a jellemző magyarországi magasság

    1. Magasszintű felhők (Magyarországon 6000 méter fölött)
      1. Cirrus (Ci), pehelyfelhő
      2. Cirrostratus (Cs), fátyolfelhő
      3. Cirrocumulus (Cc), bárányfelhő
    2. Középmagas szintű felhők (Magyarországon 2000-6000 méter között)
      1. Altostratus (As), középmagas rétegfelhő
      2. Altocumulus (Ac), középmagas gomolyfelhő
    3. Alacsonyszintű felhők (Magyarországon 2000 méter alatt) 
      1. Stratocumulus (Sc), réteges gomolyfelhő
      2. Stratus (St), rétegfelhő
      3. Cumulus (Cu), gomolyfelhő
    4. Nagy függőleges kiterjedésű felhők 
      1. Nimbostratus (Ns), esőrétegfelhő
      2. Cumulonimbus (Cb), zivatarfelhő

    Itt kell még szót ejteni a kondenzcsíkról, ami nagy magasságban a repülőgépek mögött alakul ki.
    Gyakran előfordul ugyanis, hogy a levegő ezen a szinten telített, de nincs elég kondenzáció mag, tehát a nedvesség nem csapódik ki. A repülőgép hajtóművéből viszont nagy mennyiségű koromszemcse áramlik ki és a fölösleges nedvesség ezekre kondenzálódik ki. Ebben a magasságban már inkább depozíció az uralkodó.
    Ezek a kondenzcsíkok a Cirrushoz hasonlóak és viszonylag hamar feloszlanak.

    Felhasznált irodalom