félvezető
(szennyezők, sajátvezetésű félvezető, intrinsicfélvezető, szennyeződéses félvezető, extrinsicfélvezető, akceptor, p-típusú, donor, n-típusú, pn-átmenet, lyukvezetés)

Olyan anyag, amelynek elektromos vezetőképessége szobahőmérsékleten a fémek és szigetelők vezetőképessége között van.
Ha a félvezető kristály (legtöbbször szilícium vagy germánium) idegen anyagot (szennyezőket) nem tartalmaz, sajátvezetésű (intrinsic) félvezetőról beszélünk. Ezeknél a vezetőképesség a fémekkel ellentétben a hőmérséklettel növekszik.

A szennyeződéses (extrinsic) félvezetők vezetőképességét alapvetően az igen kevés hozzáadott idegen anyag mennyisége határozza meg.
Ha a szennyező három vegyértékű (pl. bór, gallium), amely a vegyértéksávból elektronokat vesz fel akceptornak nevezik, így az ottmaradó, mozgó, pozitív lyukak miatt p-típusú vezetésről beszélünk (az ábra jobboldala).
Ha öt vegyértékű (jellemzően foszfor, arzén), amely a vegyértéksávban elektronokat ad le, donornak nevezik, ilyenkor a mozgó elektronok miatt n-típusú vezetésről beszélünk (az ábra baloldala).
A kétféleképpen szennyezett félvezető réteg érintkezési helyét pn-átmenetnek nevezzük (az ábra középső része - Határréteg).
Az n-típusú részben elektronhiányos helyeket lyukaknak, ezek külső tér hatására történő elmozdulását lyukvezetésnek nevezik

A valódi félvezetőkben a tiltott sáv keskeny, és normál hőmérsékleten az elektronok a vegyérték (valencia) sáv tetején a hőmozgás hatására a vezetési sávba kerülhetnek

A félvezető eszközökben - pl. a diódákban, tranzisztorokban, integrált áramkörökben - a p- és n-típusú szennyeződések meghatározott módon helyezkednek el a félvezető kristályban.

A szilárdtest-elektronikai eszközök nagyrészt félvezetőkből épülő aktív áramköri elem .

Kikapcsolt tranzisztor	Bekapcsolt tranzisztor

Felhasznált irodalom