feszültség (mechanikai)
(húzófeszültség, normálfeszültség, névleges nyúlás, nyomófeszültség, fajlagos rövidülés, névleges feszültség)
A testben a külső alakváltoztató erőkkel szemben fellépő rugalmas, a felületegységre
vonatkoztatott erő.
(Nyomás jellegű mennyiség.)
A húzófeszültség (s) az erő (F) és a merőleges keresztmetszet (A) hányadosa:
s = F/A
Mértékegysége Pascal (Pa).
A próbatest síkjában ható, a sík normálisával párhuzamos feszültséget normálfeszültségnek nevezik.
A húzófeszültség hatására bekövetkező névleges nyúlás a próbatest hosszváltozásának és az eredeti hosszúságának hányadosa.
Egy próbatest
terhelésekor alakváltozások
lépnek fel.
Fémeknél és más anyagoknál, melyeknek a
feszültség-alakváltozás
ábráján hosszabb egyenes szakasz található, a rugalmassági
határ (E) nagyjából megegyezik az arányossági
határral (P).
Az anyagot tovább terhelve a folyási határon
(F) túl irreverzibilisszenved, majd a szakadási
határt (B) elérve elszakad.
A nyomófeszültség (s) a nyomóerő
(F) és a keresztmetszet (A) hányadosa.
Nyomófeszültség hatására a test megrövidül.
A rövidülés és az eredeti hossz hányadosa
a fajlagos rövidülés.
A névleges feszültség a terhelő erő
és a próbatest eredeti keresztmetszetének hányadosa.