feszültség (mechanikai)
(húzófeszültség, normálfeszültség, névleges nyúlás, nyomófeszültség, fajlagos rövidülés, névleges feszültség)

A testben a külső alakváltoztató erőkkel szemben fellépő rugalmas, a felületegységre vonatkoztatott erő.
(Nyomás jellegű mennyiség.)

A húzófeszültség (s) az erő (F) és a merőleges keresztmetszet (A) hányadosa:

s = F/A

Mértékegysége Pascal (Pa).

A próbatest síkjában ható, a sík normálisával párhuzamos feszültséget normálfeszültségnek nevezik.

A húzófeszültség hatására bekövetkező névleges nyúlás a próbatest hosszváltozásának és az eredeti hosszúságának hányadosa.

Egy próbatest terhelésekor alakváltozások lépnek fel.

Fémeknél és más anyagoknál, melyeknek a feszültség-alakváltozás ábráján hosszabb egyenes szakasz található, a rugalmassági határ (E) nagyjából megegyezik az arányossági határral (P).
Az anyagot tovább terhelve a folyási határon (F) túl irreverzibilisszenved, majd a szakadási határt (B) elérve elszakad.

A nyomófeszültség (s) a nyomóerő (F) és a keresztmetszet (A) hányadosa.
Nyomófeszültség hatására a test megrövidül.
A rövidülés és az eredeti hossz hányadosa a fajlagos rövidülés.
A névleges feszültség a terhelő erő és a próbatest eredeti keresztmetszetének hányadosa.

Felhasznált irodalom