ionizációs energia
(ionizációs potenciál, első ionizációs potenciál, második ionizációs potenciál)

Az ahhoz szükséges energiamennyiség, hogy gázállapotban valamely atomból eltávolítsunk egy elektront.
Jele IE
Ez atomfajtánként más-más, jellemző mennyiség; az alkálifémek körében viszonylag csekély érték (pl. 500 kJ mol^-1 a nátriumra), viszonylag nagy azonban a halogéneknél (pl. 1690 kJ mol^-1 a fluorra).

Azt a minimális energiát, ami ahhoz szükséges, hogy egy adott atomról vagy molekuláról egy elektront eltávolítsanak olyan távolságba, ahol nincs már elektrosztatikus kölcsönhatás az ion és az elektron között ionizációs potenciálnak nevezik.
Jele IP
Az eredeti definíciója szerint az a minimális potenciál, amin egy elektronnak keresztül kell jutnia ahhoz, hogy egy atomot ionizáljon.
Az ionizációs potenciált voltokban mérték.
Ma az ionizációt létrehozó energiaként definiálják, és elektronvoltban (bár ez nem SI egység) vagy joule/mólban mérik.
Az ionizációs energia kifejezést is használják.

A legkisebb erővel kötött elektron eltávolításához szükséges energia az első ionizációs potenciál.
A második, harmadik és többszörös ionizációs potenciál is mérhető, bár némi ellentmondás van a terminológiában.
Így, a kémiában a második ionizációs potenciált úgy tekintik, mint az energia, ami ahhoz szükséges, hogy egy elektront elvonjanak egy egyszeres töltésű ionból; a lítium második ionizációs potenciálja így például a következő folyamatot jelenti:

Li⁺ -> Li²⁺ + e

A fizikában a második ionizációs energia viszont az az energia, ami ahhoz szükséges, hogy egy elektront a semleges atom vagy molekula legmagasabb energiaszintjéhez legközelebbi energiaszintről elvonjunk, azaz

Li -> Li^*+ + e

ahol Li^*+ egy gerjesztett, egyszeresen pozitív ion, amely akkor keletkezik, ha egy elektront elvonunk a K-héjról.

Néhány elem ionizációs energiája

Felhasznált irodalom