kemence
(búboskemence, boglyakemence)
Agyagból, vályogból
vagy sárból, esetenként téglából
készült, sütésre, főzésre, fűtésre használt nyílt vagy zárt tűzhely.
A szobai kemence lehetett belső fűtésű (füstelvezetés
nélküli vagy kürtős füstelvezetéssel működő).
Legismertebb típusa a csonka gúla, vagy csonka kúp alakú búboskemence
vagy boglyakemence, amelynek boltozatát fa vagy növényi anyagokból készített
vázra építették.
A boglyakemence a 19. százat utolsó harmadáig Alföld-szerte nemcsak a paraszti,
hanem a polgári, értelmiségi, kisnemesi otthonok és középületek tüzelőberendezése
is volt.
A korszerű kemencék - mint például a jobboldali képen látható pizzasütő kemence
- samottbeton elemekből készült. Használnak
samott-téglákat is bélésként.
A kemencék fűtésére elsősorban fát használnak, de régen kukorica- vagy napraforgószárral, kukoricacsutkával is tüzeltek. Ezek minden háznál előforduló, ingyenes, "zöld" tüzelőanyagok voltak.
Kemencének nevezik az ipari tüzelőberendezések egy részét is (pl. Martin-kemence). Ezeknek a bélése speciális, az adott célnak megfelelő tűzálló anyagokból készül. Általában földgáz vagy elektromos fűtésűek.
| Búboskemence | és korszerű pizzasütő utódja... |
|
|