A vezetőképesség
vizsgálatokhoz az oldatba vagy a szuszpenzióba
meghatározott távolságra két azonos méretű (általában platina
vagy nikkel) elektródot
merítenek amelynek anyaga az áram áthaladása közben nem változik. Az elektródokra közepes frekvenciájú váltakozó feszültséget kapcsolnak, hogy az elektródok felületén lezajló elektrolízis ne változtassa meg az oldat összetételét a mérés során. (Amilyen elektrolitikus folyamat lejátszódik az egyik irányú áram hatására, annak éppen az ellenkezője történik a másik áramiránynál.)
Közben mérik az elektródok között áthaladó áram nagyságát érzékeny ampermérővel.
A vezetőképesség Ohm törvénye alapján kiszámolható.