magnitúdó
(fényrend)

Az égitestek fényességét természetes alapú logaritmikus skálán kifejező mértékegység.
jele: m.
Egy magnitúdó fényességváltozás 2,512-szeres fényintenzitás-változásnak felel meg.
A mai magnitúdóskála az ókori fényességbecslésekkel összhangban van.
Ez az úgynevezett látszó magnitúdó nem csak a csillag fényteljesítményétől, hanem az illető csillag távolságától is függ, hiszen egy halvány de közeli csillag esetleg fényesebbnek látszik mint egy igen fényes, de nagyon távoli.
Hogy a távolság ne befolyásolja az adatokat, ki szokták számítani az égitest úgynevezett abszolút magnitúdóját.

A legfényesebb csillagok fényrendje 0 vagy negatív szám, a szabad szemmel még éppen láthatóké 6.
A Naprendszerben 12 olyan égitest van, amelynek a magnitúdója 6-nál kisebb (tehát szabadszemmel is látható).
Ezek - fényerejük sorrendjében - a következők:
Nap; Hold; Vénusz; Jupiter; Mars; Merkúr; Szaturnusz; Ganymede; Io; Europa; Uránusz; Callisto
(A Jupiter négy Galilei-holdja bolygójuk fényözöne miatt csak kisebb látcsővel látható.)

Néhány jól ismert égitest magnitúdó adata:
- (természetesen) a Nap a legfényesebb égitest, magnitúdója -27
- a következő legfényesebb égitest a Hold, magnitúdója -12,5 (még mindig nagyon fényes minden más égitesthez viszonyítva, de fényessége csak milliomod része a Nap fényességének!)
- a következő legfényesebb égitest a Jupiter vagy a Vénusz (helyzetüktől függően), magnitúdója -2 (fényesebb, mint az összes látható csillag, de fényessége csak tízezred része a Hold fényességének és csak tízmilliomod része a Nap fényességének!)

Egy közismert csillagkép, a Göncölszekér csillagainak magnitúdó értékei.

Rossz látási viszonyok mellett csak ennyit látnánk belőle. (Nagyvárosi fényben még ennyit sem.)

Felhasznált irodalom