nikotin
(3-[(2S)-1-metilpirrolidin-2-il]piridin, neonikotin származékok)

C₁₀H₁₄N₂;

Piridinből származó alkaloid. Nevét a dohány növényről (Nicotiana tabacum) kapta.

A nikotin molekulaképe balra golyó és pálcika jobbra térkitöltéses megjelenítésben.

A NICOTINE.PDB koordináta fájl térben megjeleníthető a https://sourceforge.net/projects/openrasmol/ címről letölthető molekulamegjelenítő programmal

Előfordulás
A burgonyafélékben fordul elő, főleg a dohánynövény levelében található (száraz tömegének kb. 0,6 - 3,0 %-a).
Halálos adagot (20-60 mg-ot) tartalmaz 10 g dohány.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Színtelen, levegőn megbarnuló, higroszkópos, olajszerű folyadék.
Olvadáspontja -79°C
Forráspontja 247°C
Sűrűsége 1,01 g/cm³

Felhasználás
Korábban növényvédő szerként (rovarirtó) használták.
Újabban az úgynevezett neonikotin származékokat használják rovarirtóként, amelyek az "alapvegyület" különböző vegyületei.

Biológia
A szervezetben aktiválja a nikotinos acetil-kolin receptorral rendelkező sejteket, az így felszabaduló adrenalin pedig növeli a pulzusszámot, a vérnyomást és a vér glükóz-szintjét, illetve szapora légzést okoz.
Erősen mérgező hatású.
Az agy dopaminszintjének növelése miatt függőséget vált ki.
Nyugtató hatása miatt kedvelt élvezeti cikk.

Felhasznált irodalom