normálpotenciál
(standardpotenciál, elektródpotenciál, standard hidrogénelektród, cellapotenciál, polarizáció, túlfeszültség, fémek feszültségi sora)

Fémek ionjainak egységnyi koncentrációjú oldatában mért potenciálértéke a hidrogénionokéhoz viszonyítva.

Az elektród redukálódó-, illetve oxidálódókészségének jellemzésére szolgál az elektródpotenciál (dellapotenciál), az elektronok potenciális energiája az elektródon (elvi definíció szerint). Egy félcellában az oldat és az elektrolit között kialakuló potenciálkülönbség.
A valóságban olyan relatív érték, melyet egy önkényesen kiszemelt 0-ponthoz, a standard hidrogénelektród potenciáljához viszonyítanak: annak a galvánelemnek az elektromotoros ereje, amelynek egyik elektródja a vizsgált (fém), a másik a standard hidrogénelektród.

Az elektródpotenciál függ:
- az anyagi minőségtől
- az ionkoncentrációtól
- a hőmérséklettől
- a nyomástól (főleg gázelektródok esetén)

Az elektródpotenciál (vagy a cellapotenciál) eltávolítását az egyensúlyi (nerensti) értéktôl polarizációnak nevezzük.
Minél nagyobb az egyensúlyi értéktôl az eltérés, annál nagyobb a polarizáció.

A polarizáció mértékét túlfeszültségnek nevezik, jele h:

h = E - E_eq

A túlfeszültség tehát a cellapotenciál eltérése az egyensúlyi értéktôl.

A különböző rendszerek oxidáló- és redukálóképességének összehasonlítására a körülményeket szabványosították, és az így megállapított standardpotenciál értékek már csak az anyagi minőséget tükrözik.

A standardpotenciál mérési feltételei:
25°C-os hőmérséklet,
a vizsgált ion 1 mol/dm3-es koncentrációja az oldatban,
0,101 MPa nyomás.

A standardpotenciálok (fémek feszültségi sora, /elektrokémiai feszültségi sor/ különböző redoxirendszerek úgynevezett redoxpotenciálja) értékeit az alábbi táblázat tartalmazza.

Felhasznált irodalom