Orion
(Orion-asszociáció, Kaszás, Betelgeuse, Rigel, Bellatrix, Alnilam, Alnitak, Saiph, Mintaka, Orion-köd, M42)

Az Orion (Kaszás) csillagképet alkotó csillagok nem véletlenül látszanak egy irányban. Az öv három tagja, valamint számos halványabb csillag az Orion-asszociációhoz tartozik. Ezt egymás közelében lévő, fizikailag is összetartozó csillagok alkotják, amelyek "nem régen" keletkeztek az Orion csillagkeletkezési régióban, az Orion-komplexumban. Ennek átmérője csaknem 1000 fényév. Szabad szemmel látható csillagai forró felszínű, hatalmas energiakibocsátású kék óriások és kék szuperóriások. Az Orion-komplexum a mi spirálkarunkban, az Orion-karban található. A komplexum fiatal mivoltát mutatja, hogy életük végén járó vörös óriások nem találhatók benne.

A képre kattintva be/kikapcsolhatók a csillagkép körvonalak. Az Orion (Kaszás) legfényesebb csillagai: A Betelgeuse (a Orionis) Távolsága 660 fényév. Magnitúdója 0,0 és 1,5 magnitúdó között változik. Színképtípusa M1-2Ia-Iab. Nem tartozik az Orion-komplexumhoz. Pulzáló, vörös óriás. Energiakibocsátása 21.000-szerese a Napénak. Átmérője változik 450-750 millió km (ha a Nap helyére raknák átmérője a Mars és a Jupiter pálya között mozogna). A Rigel (b Orionis) Távolsága 254 fényév. Magnitúdója 0,12. Színképtípusa B8Ia. Egy kékes-fehér szuperóriás héliumcsillag. A hetedik legfényesebb csillag az égen. A Bellatrix (g Orionis) Távolsága 113 fényév. Magnitúdója 1,64. Színképtípusa B2III. Egy kékes-fehér óriás csillag. Az Alnilam (e Orionis) Távolsága 1650 fényév. Magnitúdója 1,7. Színképtípusa B0Ia. Egy kékes-fehér szuperóriás héliumcsillag. Az Alnitak (z Orionis) Távolsága 138 fényév. Magnitúdója 2,05. Színképtípusa O9.7Ib. Egy kék szuperóriás csillag. Az Saiph (k Orionis) Távolsága 220 fényév. Magnitúdója 2,06. Színképtípusa B0.5Ia. Egy kékes-fehér szuperóriás héliumcsillag. Az Mintaka (d Orionis) Távolsága 236 fényév. Magnitúdója 2,23. Színképtípusa O9.5II. Egy kékes-fehér szuperóriás héliumcsillag.

A csillagkép címszónál található csillagtérkép segít megtalálni az égbolton. Onnan elérhető az anyagban megtalálható többi csillagkép is.

Ebben a csillagképben található a kis távcsövekkel is jól látható Orion-köd (M42).
A fenti animációban kis kék kör jelöli az Orion-köd helyét a csillagképben.
Annyira fényes, hogy legfényesebb része sötét égbolton szabad szemmel is sejthető. Csillagászati fotókon átmérője 1 fok (két teleholdnyi), ami 1.600 fényév távolságból 30 fényév átmérőt jelent. Az M42 emissziós köd anyagát a hatalmas energiakibocsátású hozzá közeli csillagok késztetik fénylésre. Az Orion-köd területén napjainkban is keletkeznek csillagok, közöttük pedik bolygók százai vannak kialakulóban.

Felhasznált irodalom