oszcillátor
(rezgőkör, hangolható oszcillátor, kvarcoszcillátor, kristályoszcillátor)

Olyan (tekercsből és kondenzátorból álló) villamos áramkör, amely stabil frekvenciájú elektromágneses rezgést hoz létre és tart fenn, amely a vezetékben váltakozó áramként, szabad térben elektromágneses hullámként terjed tova.

Egy rezgőkör felépítése (ideális esetben az R ellenállás "hiányzik")

Egy rezgés vagy hullám amplitúdója a fellépő energiaveszteség miatt csökken, mivel energiájának egy részét elnyeli a közeg, illetve a forrástól távolodva az energia "szétszóródik", eloszlik.
Ezért a gyakorlatban az oszcillátorokban erősítéssel pótolják a csillapodással elvesző energiát. Az erősítőben megfelelő pozitív visszacsatolás alkalmazásával egy állandó amplitúdójú rezgés állítható elő.
(Egyszerűen szemléltetve úgy képzelhető el, mint egy hinta esetén:
- ha magára hagyják a lengő hintát leáll
- ha megfelelő időpontokban, megfelelő erővel löknek rajta, akkor állandó kitéréssel leng)

Egy oszcillátor frekvenciája a következő képlettel számítható:

ahol
L = a tekercs önindukciós együtthatója
C= a kondenzátor kapacitása

Egy hangolható oszcillátor (változtatható frekvenciájú rezgőkör) a rádió vagy TV készülékek, adó-vevők alapvető áramköre.
Ezek mellett minden olyan berendezésben találhatók oszcillátorok, amelyek elektromágneses hullámokkal működnek, például a mobiltelefon, a mikrohullámú sütő, a kvarcóra, számítógép, elektronikus hangszerek, radar, stb.
Az említett eszközökben általában úgynevezett kvarcoszcillátort (kristályoszcillátort) alkalmaznak, amelyekben egy megfelelően csiszolt, piezoelektromos kvarckristály biztosítja a nagyon stabil frekvencia tartását.

Néhány jellemző oszcillátor kapcsolás

Felhasznált irodalom