ozmózis
(ozmózisnyomás, fordított ozmózis)

Két egymással elegyedő folyadék egymásra rétegezve lassan egymásba hatol. Ugyanez végbemegy akkor is, ha a két oldat közé úgynevezett féligáteresztő (szemipermeábilis) hártyát (membránt) helyeznek el. Ez olyan hártyát jelent, amelynek lukacsain csak az oldószer molekulái képesek átmenni az oldott anyag molekulái nem.
Ha ilyen hártyával választanak el egy oldatot a tiszta oldószertől (vagy két eltérő koncentrációjú oldatot), akkor az oldószer molekulái a féligáteresztő hártyán át behatolnak az oldószerba.
Ez a jelenség az ozmózis.
Ha van rá lehetőség, akkor az oldat oldalán megemelkedik a folyadékszint, amíg egyensúly nem áll be. Az így keletkezett folyadékoszlop nyomása az ozmózisnyomás. Egyébként a folyamat mindaddig tart, amíg a két koncentráció azonos nem lesz.

A képre kattintva animáció mutatja be egy szőlőcukor oldat és tiszta víz között elhelyezett féligáteresztő hártya esetén az ozmózis jelenségét. A kisebb vízmolekulák áthatolnak a hártyán és higítják az oldatot. (Ez történik, amikor egy szőlőszemet vízbe helyezünk, a szőlőszem - a sejtek féligáteresztő hártyáin át behatoló víz miatt - megduzzad és kireped.) A képre újra rákattintva visszaáll az alaphelyzetbe.

A jelenség fordítottja (fordított ozmózis) is végbemehet, ha az oldatra az ozmózisnyomásnál nagyobb nyomás hat. Ekkor (a példában) a vízmolekulák a hígabb oldat (tiszta víz) irányába mennek át a hártyán és az oldat besűrüsödik. (A fenti animáció fordítottja játszódik le.)

Ezt a módszert alkalmazzák pl. gyümölcslé besűrítésére, víztisztításra, stb.

Felhasznált irodalom