Olyan optikai eszköz, amelynek segítségével
láthatóvá válik a megfigyelőtől valamilyen (általában a szemmagasság fölé nyúló)
akadály által eltakart tárgy.
Az alapelv: két egymástól bizonyos távolságban, párhuzamosan elhelyezett tükör
vagy prizma használata (lásd az ábrákat).
A megfigyelt tárgyról érkező fényt az első
tükör (vagy prizma)
lefelé, a másik tükörre
(vagy prizmára) továbbítja, ahonnan a
megfigyelő szemébe jut. A fény így egy
Z betűhöz hasonlító utat tesz meg.
Az eszköz hatékonysága egyéb optikai
berendezések, mint pl. belső távcső
vagy keresőrendszer felhasználásával javítható (a vízszint fölötti objektumokat
kémlelő lemerült tengeralattjárók (a képen) vagy harckocsik periszkópjai).
A baloldali ábrán a tükrös a jobboldalin a prizmás periszkóp müködési elve
látható.
