pólusok
(földrajzi pólusok, északi pólus, déli pólus, mágneses pólusok, mágneses deklináció, mágneses elhajlás, mágneses inklináció, mágneses lehajlás)
A Föld
forgástengelyének a földfelszínnel való két metszéspontja, ahol a Föld
forgástengelye elméletben átdöfi a Föld
felszínét.
Földrajzi pólusok néven is ismert fogalom.
Az Északi pólust (90°É) a Jeges-tenger borítja.
A Déli pólust (90°D) az Antarktisz tömege.
A Déli pólust elsőként Amundsen érte el 1911. december 14-én, egy hónappal
a Scott által vezetett brit expedíció előtt, amely 1912. január 17-én ért célhoz.
Az Északi pólust elsőként Robert E. Peary érte el 1909. április 6-án.
A mágneses
pólusok azok a pontok, amerre a mágneses iránytű
mutat. Ezek a földrajzi pólusoktól a mágneses deklináció (elhajlás)
értékével térnek el.
A mágneses deklináció szögértéke időben is és egyazon időpontban a Föld
különböző pontjain is változó értéket mutat.
Az északi mágneses pólus helyének változása (Kanada északi részén) az elmúlt máfél évszázadban.
A mágneses inklináció (lehajlás) a Föld mágneses erőterének iránya,
a függőleges síkon mért szöggel kifejezve, amellyel az adott földrajzi ponton
a vízszinteshez képest lehajlik.