(1874 - 1957) Nobel díjas német fizikus.
Schickenhofban (Freihung) született.
Münchenben végezte egyetemi tanulmányait, fizikát, matematikát és kémiát tanult.
1897-ben szerzett diplomát és doktorált.
Göttingenben és Hannoverben tanársegéd lett.
Aachenben később egyetemi tanár lett.
A tényekre alapozó kísérleti fizika elsőbbségét hangsúlyozta az elméleti fizikával szemben.
Kísérleti fizikusként kimutatta a csősugarakban keletkező Doppler-effektust.
1913-ban fedezte fel a színképvonalak elektromos térben történő felhasadását (Stark hatás). Ezért kapott fizikai Nobel-díjat 1919-ben.
Lénárd Fülöppel versengve hirdették a „német fizika” felsőbbrendűségét. Véleményüket náci, antiszemita nézetekkel vegyítve tárták a botrányra éhes nagyközönség elé. Tevékenységük miatt sok német zsidó tudós vesztette el az állását (Többek között Albert Einstein).
A második világháborút követően 1947-ben négyévi börtönbüntetésre ítélték.