Szent-Györgyi Albert

(Budapest, 1893. IX. 16. - Woods Hole, 1986. X. 22.) Nobel-díjas magyar biológus, kémikus.
A Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán 1917-ben nyert orvosdoktori diplomát.
Ezután hollandiai, németországi, angliai és amerikai egyetemeken dolgozott.

Az 1920-as évek végén Szent-Györgyi Albert ismeretlen anyagot talált a mellékvesében, amelyet C₆H₈O₆ összetételűnek talált. és hexuronsavnak nevezett el.

1928-ban hívta meg Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter a szegedi egyetemre. Katedráját 1930-ban foglalta el, és folytatta korábban megkezdett kutatásait a biológiai oxidációs folyamatok mechanizmusával és az általa felfedezett C-vitaminnal kapcsolatban.
Nagyon jelentős volt annak a felfedezése, hogy a szegedi zöldpaprikában különlegesen nagy az aszkorbinsav koncentrációja. Ez lehetővé tette, hogy addig elképzeléhetetlenül nagy mennyiségben állítsák elő, és mind biológiai, mind pedig kémiai szempontból sokoldalú kísérleteket végezzenek vele.

1932-ben ő és tőle függetlenül J. Tillmans, a hexuronsav azonosította a C-vitaminnal. Javaslatára nevezték el a skorbut elleni hatásra utalva aszkorbinsavnak.

A fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat 1937-ben ítélték neki oda "a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért". Szent-Györgyit már 1934-ben is jelölték, akkor a kémiai Nobel-díjra, de ez a jelölés érvénytelen volt, mivel megosztva javasolták mellette Haworthnak, Reichsteinnek és Karrernek. A statútumok szerint pedig, mint említettük, legfeljebb háromfelé lehet megosztani a díjat. Haworth és Karrer megosztva nyerték el ugyancsak 1937-ben a kémiai, Reichstein pedig 1950-ben a fiziológiai Nobel-díjat.

Az MTA levelező tagjává először 1931-ben jelölték, de nem kapta meg a szükséges támogatást.
1935-ben nyerte el a levelező, majd 1938-ban a rendes tagságot.

Még szegedi évei alatt kezdett el az izommozgás biokémiájával foglalkozni. Ezen a területen a Nobel-díjjal értékelt munkájával egyenértékű eredményeket ért el.

Elkötelezett humanista polgár volt. A szovjet-finn háború idején Nobel-érmét a finneknek ajánlotta fel. Szerencsére az érmet egy gazdag finn kiváltotta, és a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.
A Kállay kormány idejében titkos diplomáciai küldetése volt a háborúból való kiugrás előkészítésére. 1944. március 19-e után ezért illegalitásba vonult.
A háború után a budapesti egyetemre nevezték ki. A Magyar-Szovjet Társaság első elnöke lett.
Magyarországról, politikai okok miatt, 1947-ben először Svájcba, majd az Egyesült Államokba távozott. Itt rákkutatással kezdett el foglalkozni. Ezek a munkái igen vitatott értéküek.

Felhasznált irodalom