színes fényképezés

A valóság lefényképezése kék, zöld és vörös színkivonatok alapján.
A három színkivonatban rögzített színinformációk színes képpé egyesítése történhet additív vagy szubtraktív színkeveréssel.

Színes dia, negatív és papírkép.

Az additív esetben a színkivonatokat kék, zöld és vörös szűrőn keresztül készített három fekete-fehér felvétellel készítik (Maxwell, 1861; Bermpohl-kamera, 1903). Az ezekről készített fekete-fehér diapozitívokat a megfelelő felvételi szűrőkön keresztül egymásra vetítve természetes színű képet kapunk.
Egy réteggel is előállítható additív színes kép kék, zöld és vörös elemekből álló raszteren keresztül, fordítós hívással (Lumiére, 1904; Polachrome, 1983).
Korszerűbb a szubtraktív rendszer, amely a színes előhíváson alapszik (Fischer, 1911; Mannes-Godowsky, 1923; Willmanns, Agfacolor,1936).
A kék, zöld és vörös fényérzékenyítésű rétegeket - háromréteges (tripack) rendszer - egymásra öntik.
Színes előhívás után a rétegekben a kiegészítő színű sárga, bíbor és kékeszöld negatív részképek keletkeznek. Ezt egy hasonló felépítésű pozitív anyagra másolva a témával megegyező színű és árnyalatú képet kapunk (Agfacolor 1936).
Fordított előhívás esetén az anyagot először fekete-fehérben hívják elő, majd diffúz megvilágítás után színesben hívják elő a pozitív képet (Kodachrome, 1936).
A színes fotóanyag színezékeinek tökéletlen voltából eredő színhibákat az automata maszk alkalmazásával lehet csökkenteni (Hanson, Ektacolor, 1949).
A korszerű színes anyagok három rétege magában is két vagy három rétegből összetett, hogy a nagy érzékenységet nagy élességgel, jó feloldással és finom szemcsézettel egyesítsék.

Részletesebben foglalkozom a témával a Fényképezés fizikai és kémiai alapjai című részben, ahol az egyes kidolgozási folyamatok animációi is megtalálhatók.

Felhasznált irodalom