térképvetület
(szögtartó vetület, területtartó vetület, Mercator-vetület, hengervetületek, kúpvetületek)

Eljárás a Föld gömb alakú felszínének síkon történő ábrázolására.
Mivel a gömb háromdimenziós test, a térkép pedig kétdimenziós, ezért bizonyos torzulások elkerülhetetlenek: a távolság, távolságtartás, irány (szögtartás) és a terület (területtartás) egyszerre nem valósítható meg arányos kicsinyítéssel ugyanazon a térképen.

Következésképpen a céltól függően különféle térképvetületeket dolgoztak ki, amelyek lehetnek pl. szögtartó vagy területtartó vetületek.
A legnagyobb torzulás akkor jön létre, ha nagy terület, pl. a Föld teljes felszíne kerül a térképre.
Kisebb területek feltérképezésekor, mint a topográfiai térképeknél, kompromisszumot lehet kötni a jellemzők torzulásában.

Mercator-vetület

Gerhardus Mercator dolgozta ki 1569-ben az első olyan térképvetületet, amely használható volt navigációs célokra.
A Föld felszínét az Egyenlítővel párhuzamos, azonos méretű sávokra felbontva ábrázolta. A szélességi körök közötti valódi távolság az Egyenlítőtől a Sarkok felé haladva fokozatosan növekszik. Ezáltal az állandó irányú vonalak Mercator-vetületében (szögtartó vetület) egyenes vonalként, nem gömbfelszíni görbülő vonalakként, jelennek meg.
A Sarkok felé a vetületi torzulás egyre nagyobb. Ez úgy jelentkezik, hogy a magasabb szélességi körökön fekvő területek nagysága sokkal nagyobb a valóságosnál (pl. Grönlandot ugyanolyan nagynak mutatja, mint Dél-Amerikát, noha területe annak csak kb. 10%-a).

Hengervetületek fajtái

Kúpvetületek fajtái

Felhasznált irodalom