titrálás
(térfogatos analízis, titrimetria, büretta, végpont, mérőoldat, ekvivalenciapont)

Az analitikai kémiában a térfogatos analízis (titrimetria) fontos művelete, amelynek segítségével egy adott mennyiségű, ismert reagenst tartalmazó oldattal kémiailag egyenértékű másik oldatban lévő, az előbbivel reakcióba lépő anyag ismeretlen mennyisége megállapítható (mennyiségi elemzés).
A vizsgálandó anyaghoz általában lassan adagolják a mérőoldatot, amíg az egyenértéket el nem érik. (A fogyott mérőoldat mennyiségét a büretta beosztásáról olvassák le a meniszkusznál.)
A kémiai reakció végpontját (amikor a titrálás befejeződött), a kis mennyiségben az elegyhez adott indikátor (szín)változása jelzi.

A képen a titrálás eszközei (állvány, mérőlombik, büretta, Erlenmeyer-lombik) láthatók

Például ismert töménységű sósavoldat adagolásával megállapítható ismeretlen töménységű nátrium-hidroxid oldatában lévő NaOH mennyisége megfelelő sav-bázis indikátor hozzáadásával az alábbi reakció alapján:

HCl + NaOH = NaCl + H₂O

Az egyenletből látható, hogy egy molnyi (36,5 g) sósav maradéktalanul reagál egy molnyi (40 g) nátrium-hidroxiddal.
Ha tehát ismerjük, hogy pl. a mérőoldat minden milliliterében 36,5 mg sósav található, és az ismeretlen oldat 10 milliliterére 15 ml sósavoldat fogyott a reakció végbemenetelekor (a sav-bázis indikátor színváltozásakor), akkor kiszámítható, hogy az ismeretlen töménységű oldat 10 milliliterében 60 mg nátrium-hidroxid található.
Az ilyen titrálások az acidimetria / alkalimetria körébe tartoznak.

A titrálásnak az a pontja, ahol a reakció teljessé válik, az ekvivalenciapont (vagyis az a pont, amikor egyenlő mennyiségű sav és bázis egyesült), ahol a sav-bázis indikátor színe megváltozott.

Felhasznált irodalom