tömegvonzás
(gravitáció, gravitációs kölcsönhatás, gravitációs erőtér)

Az alapvető kölcsönhatások egyike a gravitációs kölcsönhatás (gravitációs erőtér).
Feltételezett közvetítő részecskéje a graviton.

Isaac Newton 1687-ben megjelent "Principia" című munkájában fejti ki az egyetemes tömegvonzás törvényét, amelynek lényege, hogy
- A világmindenségben az égitestek mindegyike vonzást gyakorol egymásra.
- Két test között a kölcsönös vonzóerő a testek középpontjait összekötő egyenes mentén hat.
- Két test között fellépő vonzóerő arányos a testek tömegével és fordítva arányos a távolságuk négyzetével, ahol az úgynevezett gravitációs állandó az arányossági tényező.

Newton kimutatta, hogy ugyanaz az erő szabályozza a Hold Föld körüli, illetve a bolygók Nap körüli keringését mint amelyik az almák lehullását.

Cavendish 1798-ban igazolta a tömegvonzást és nagyságát is megmérte.

Mérésének módszerét az animáció mutatja be.
Egy vékony fémszálra egy könnyű, vékony fa rúd két végére helyezett kis ólomgolyókat akasztott fel. Ha nagy tömegű ólom golyót közelít a kis golyók felé a kis golyók elmozdulnak. A rendkívül kis elmozdulást egy a felfüggesztő szálra helyezett tükörre vetített fénysugár teszi láthatóvá.

Öveges tanár úr szemléletesen foglalkozik a tömegvonzással a Fizika részben a Miért esik a kő? Mi láncolja a földet és a többi bolygót a naphoz? címszónál

Felhasznált irodalom